megvilágosító kegyelem (lat. gratia illuminans): a természetfölötti megismerés és élet ajándéka. - A Szentírásban: 1. esemény vagy jelenség, mely lelkünket megvilágítja (Zsolt 12,4; 17,29; Sir 2,10), új meglátást, örömet, szeretetet ébreszt. Az ÚSz Krisztusnak tulajdonítja (Lk 1,79; Ef 1,18; 1Kor 4,5). Az egyházatyáknál a hittel befogadott kinyilatkoztatás, ill. minden hitbeli meglátás (Jn 1,9; Ef 1,18; Mt 11,25; D 797). - 2. az isteni életben való részesedés (Jn 1,3-4; 10,30; Zsid 8,16; 2Pt 1,4). G.F.

LThK III:1015.